Számítástechnikus, kórusvezető, kántor és katekéta – Harmat József portréja
2017 szeptemberében induló sorozatunkban egyházmegyénk katekétáit szeretnénk bemutatni, akik személyes írásukon keresztül mesélnek arról, mit is jelent számukra hitoktatónak lenni. Következő vendégünk Harmat József kisteleki hitoktató volt, aki személyes tanítási elvei mellett azt is bemutatta, milyen plébániai közösségeken keresztül zajlik aktív közösségi élet Kisteleken.
Harmat József vagyok, 20 éve a kisteleki Szent István Király Plébánia katekétája, kántora.
1969-ben születtem Kisteleken, a mai plébánia helyén akkor még működő szülőotthonban. Általános iskolámat a kisteleki II. Rákóczi Ferenc Ének-Zene Tagozatos Általános Iskolában végeztem, gimnazistaként a kisteleki Árpád Fejedelem Gimnáziumban érettségiztem. 1992-ben Szegeden a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán matematika-ének-zene tanárként kaptam kézhez első diplomámat, majd elvégeztem a számítástechnika szakot. 1996-ban a Budapesti Zeneakadémián felsőfokú kórusvezető-karnagy diplomát kaptam. 2004-ben a Szegedi Hittudományi Főiskolán katolikus hittanári szakon végeztem, 2008-ban ugyancsak a Szegedi Hittudományi Főiskolán kaptam kézhez ötödik diplomámat kántor-orgona szakon. Mindezen tanulmányaim nagyon jól segítenek abban, hogy az általam képviselt hitoktatást élményszerűen adhassam át a rám bízott gyerekeknek.
Tősgyökeres kistelekiként gyermekkoromtól fogva jól ismernek az emberek, a családok, nyitott könyv előttük az életem. Az utcán is megállva sokat beszélgetek velük, meghallgatom gondjaikat, örömüket, imádkozom értük. Fontosnak tartom, hogy ne csak szóval hirdessem a tanteremben a hitet, hanem lássák az emberek közéleti személyként életem példájával is megélve azt, bárhol a városban vagy azon kívül.
A 7000 lélekszámú Kisteleken évente körülbelül 260 óvodás és általános iskolás korú gyermek jár hozzám hit- és erkölcstanoktatásra. Városunkban két állami óvoda van, amelynek nagycsoportjaiban kezdődik a hitoktatás heti egy alkalommal, játékos, énekes-mondókás, mozgásos, szemléltetős formában. Úgy vélem, ez az egy év óvodai alapozás arra is kiváló lehetőség, hogy mire iskolába hozzám kerülnek a gyermekek, addigra jól megismerjem őket és családjaikat.
Család nélkül ? vallom – nem lehet hitre nevelni, mert az elsődleges hitoktató a szülő.
A 20 évi hitoktatásom alatt 652 gyermeket vezettem el negyedik osztályos korában templomunk oltárához az Oltáriszentségben élő Jézus elé. Plébániánkon több közösség is nagyon jól működik, akik élővé teszik a keresztény kultúrát, például a HISZEK (Hittanos Szülők Egyesületének Közössége), a KOBAK (Keresztény Oktatásért Barátok Köre), a KIK, a (Keresztény Ifjak Közösségét) a Glória Gyerekkórus, a Rózsafüzér Társulat ,valamint a Ministráns Közösség.
Hitoktatásom kettős célt tűz maga elé. Egyrészt ? mint tantárgy ? egy tanrendszer, ismeretrendszer elemeinek átadását; ez szinte független a belső meggyőződéstől, az általános műveltséghez szükséges ismereteket és a normális életvitelhez elengedhetetlen alapvető erkölcsi normákat adja át a diákoknak. Ezt nevezhetjük hitismeretnek.
Másrészt ? mint nevelési eszköz ? azt a célt tűzi ki, hogy a gyermek a hit megélésének élményét is megtapasztalja, begyakorolja.
Természetesen, míg a hitismeret elsajátítása tanórai keretek között történik, a hitélmény megtapasztalása, begyakorlása csak részben a tanórán, túlnyomó részben a templomban, az egyházi közösségben valósul meg. Ebben már fontos szerepe van a családnak, a szülőnek is, mert az ezzel kapcsolatos első szülői megnyilvánulások lesznek a gyermek számára az első hitvallások, vallásgyakorlások jó vagy rossz tapasztalatai. Ezért tartom fontosnak a rám bízott gyermekek szüleivel, családjaival is foglalkozni.
Tisztelettel és szeretettel: Harmat József hitoktató, kántor
