Hitre nevelni óvodában és iskolában – Vendégünk: Gyekiczki István Győzőné

2017 szeptemberében induló sorozatunkban egyházmegyénk katekétáit szeretnénk bemutatni, akik személyes írásukon keresztül mesélnek arról, mit is jelent számukra hitoktatónak lenni. Következő vendégünk Gyekiczki István Győzőné volt, aki jelenlegi kihívásai mellett arról is beszélt, milyen nehézségekkel kellett szembenéznie, amikor a rendszerváltást követően újraindult az óvodai hitre nevelés Szarvason.

Gyekiczki István Győzőnének (szül. Bacsa Piroska) hívnak, Szarvason vagyok óvónő immár 32 éve a Gál Ferenc Gyakorló Általános Iskola és Óvodában. Emellett a szarvasi Szent Klára Egyházközségben 23 éve végzem a katekéta szolgálatot hitoktatóként.

Csanádapácán nőttem fel katolikus családban. Szülőfalumban kezdtem óvónői hivatásomat, majd Szarvasra jöttem a Gyakorló Óvodába dolgozni. Itt 1992-ben egy új kihívás várt rám; a rendszerváltás után igény jelentkezett az óvodai hitre nevelésre, keresztény szellemiségű óvodai csoport indítására. Úgy éreztem, hogy „Ez az én feladatom!”. Fiatalos lendülettel láttam neki az újszerű munkának, rá négy évre pedig hitoktató tanító diplomát szereztem, és ekkor még nem is sejtettem, hogy ennek majd csak jóval később lesz döntő jelentősége intézményünkre nézve.

Mivel óvónő vagyok, inkább a kisebb korosztály nevelése áll közel hozzám. Úgy érzem, hogy leginkább őket tudom lelkesíteni, motiválni, különösen a játékos, művészetekre (drámajátékra, bábjátékra) támaszkodó módszerekkel. Óvónői, és gyakorlatvezetői munkám mellett végeztem és végzem a hitoktatást óraadóként; sokáig főleg alsós gyerekeket tanítottam városunk több iskolájában, időnként segítve, helyettesítve a felsősöknél is. Kihívás volt számomra, hogy a legkisebbektől a legnagyobbakig foglalkozhattam a gyerekekkel valamilyen téren, azok életkori sajátosságaihoz igazítva módszereimet, eszköztáramat. Iskolás bábcsoportommal is segítettem a hitéleti nevelést (betlehemes játékok, templomos bábtalálkozókon való részvétel). Plébániánk hitoktatóival hittanos táborokat szerveztünk, a gyerekeket felkészítettük a szentségekre, és számos hittanos versenyre, találkozóra is elvittük őket.

Jelenleg a Gyakorlós óvodásoknak tartok hittanos foglalkozásokat. A négy éve katolikus intézményünkben feladataim közé tartozik az intézmény hitéletének tervezése, segítése, ez irányú programjaink szervezése. Ez most sem kisebb kihívás, mint régebben: egy zömmel ateista és protestánsok lakta településen hitoktatok, ahol ugyan volt már katolikus iskola, de az régen megszűnt, alig emlékszik rá valaki. 2013 szeptemberében Szarvas város katolikus közössége kitörő örömmel fogadta, hogy újra van iskolánk! Intézményünkben akkor én voltam az egyedüli hitoktató, így tőlem várták az útmutatást.

Tudtam, hogy ebben az új helyzetben nem csak a gyerekeket kell majd megnyerni, segíteni, vezetni, de bíztam benne, hogy a Jóisten nem csak a feladatot adja, hanem az erőt és segítséget is.

Örömmel tölt el, ha látom a volt, és jelenlegi hittanosaimat, s azok családját a templomban. Ha jó híreket kapok róluk, és ha elhozzák gyermekeiket is hozzám, vagy fiatalabb munkatársaimhoz a katolikus óvodába, iskolába. Ha egy-egy gyermek a szomszéd padsorból megkeres a szemével, és odainteget, ha áldozáskor odasorakoznak elém áldásért, vagy egy csöppség odabújik hozzám. Ha ministránsként – tanítványaim vállalnak szolgálatot, és az a nyüzsgő gyerkőc végig példásan helytáll! Amikor olyan hittel tudnak a hittanórán imádkozni, hogy a könnyeinket nyeljük, az udvaron pedig odaszaladnak hozzám egy ölelésre, és várják a hittant.

A legnagyobb ajándék, amit kaphattam az a bizalom, és az az erő, amely segítségével a sok év során dolgozhattam. A nehézségek, betegségek, esetleges kudarcok után – újra és újra talpra állhattam. Csodálatos ajándék Istentől a családom: férjem, aki mindvégig mellettem állt, és három gyermekem, akik ugyancsak megtalálhatták helyüket a keresztény pedagógiában: óvónőként, katekétaként, pedagógusként, ifjusági vezetőként, ki-ki miben. Ajándék számomra a bizalom is, melyet az Egyháztól, Egyházmegyétől, egykori, és jelenlegi plébános atyáktól kaphattam a munkámhoz.

Az elmúlt tanévben a Gál Ferenc Főiskola Szenátusa megtisztelt a Mesteroktatói címmel. Küldetésemnek tartom katekétaként az óvodámban, hittanos csoportokban, nyári hittan táborokban a gyermekek hitéleti nevelését, a fiatalok segítését. Itt, a gyakorló intézményben szeretném úgy felkészíteni a jövő óvónőit a pedagógushivatásra, hogy előttük példát adjak a keresztény életszemléletre. Szeretnék ezentúl is új ismeretekkel, módszerekkel megismerkedni, és kutatni a hitoktatás terén, mint pl. az élménypedagógia, és a pedagógiai bábjáték módszerei.  Fiatal katekéta és óvodapedagógus társaimat, s az egész gyakorló intézmény hitéletét segíteni, szervezni akár még később a nyugdíjba vonulásom után is. Egyházközségi képviselő-testületi tagként pedig jó kapcsolatokat ápolni a város hitoktatóival, katolikus közösségével, a szülőkkel, nagyszülőkkel, plébániánk kórusával, és ezzel is erősíteni egyházközségünkben a hitéleti nevelést.

Gyekiczki Istvánné
Óvodapedagógus és hitoktató, katekéta

Share
Tovább az eszköztárra