Kántor és hitoktató – Faragó Ritával beszélgettünk

2017 szeptemberében induló sorozatunkban egyházmegyénk katekétáit szeretnénk bemutatni, akik személyes írásukon keresztül mesélnek arról, mit is jelent számukra hitoktatónak len ni. Következő vendégünk Faragó Rita csorvási hitoktató volt, aki mindennapos tevékenységei mellett arról is mesélt, miként talált rá hivatására.

Faragó Ritának hívnak, kántor, valamint hitoktató vagyok. Csorváson, három gyermekes keresztény családban nevelkedtem, magam is a férjemmel három fiúgyermeket neveltünk fel. Mivel Csorváson élek, jól ismerem a települést, és így az itt élő családok örömeit, küzdelmeit is, ami segíti a munkámat. A kántori szolgálattal kezdtem: egy baráti beszélgetés – papokkal és lelkészekkel – indított arra, hogy teológiát tanuljak és hitoktató legyek. Fontosnak tartom, hogy továbbadhassam azt a közösségünkben szerzett élményt, amely sorsdöntő volt saját keresztény életem kialakításában.

Ma már Csorvás, Gerendás, Telekgerendás települések óvodáiban, iskoláiban segítem a gyermekeket a hit igazi megtapasztalására, átélésére. A hitoktatás során Jézustól megtanulja a bizakodó életvitelt, az áldozatkészséget, az együttlét örömét. Legnagyobb örömöm, ha a gyermekeket sikerül a szentségek vételéhez, az oltárhoz vezetni. Sok szép ünnepi, ihletett pillanat részese lehettem; örömmel tölt el az is, hogy ma már azok a szülők hozzák gyermeküket hittanra, akiket valamikor tanítottam. Nagy öröm számunkra, hogy a nem hívő családok körében is egyre nagyobb az érdeklődés a keresztény értékrend iránt – hála a Szentléleknek! A plébános atyával együtt örülök, hogy vannak megtérések, olyan felnőtt fiatalok, akik a szentségek vételére készülnek: ilyenkor “fényesedik a szívünk”. Természetesen előfordul, hogy besötétül az ég, például egy csintalan gyerek miatt. Ekkor mindig eszembe jut egy gondolat, amit olvastam, én magam is vallom: 

“Isten úgy szeret, ahogy vagy, de annál jobban szeret, mint hogy így hagyjon.”

És akkor nem adom fel, kisüt a nap, éled a remény.

Úgy vélem nagyon fontos, hogy a gyermekek Isten-élményt szerezzenek, lehetőleg mindenhol: családban, hittanórán, baráti körben, táborban, természetjáráson. Így készítjük fel őket arra, hogy későbbi életében is igényük legyen életüket keresztényként alakítani. Ebben nagyon sok segítséget kapok a plébános atyától, aki nagyon sok iskolán kívüli, tartalmas programot szervez a gyerekeknek. Segítenek továbbá a nyugdíjas pedagógusok tapasztalataikkal, bölcsességükkel egy-egy program lebonyolításában, az imacsoportok, a karitász tagok, valamint az egyházmegye is. A legtöbb segítséget természetesem a szentáldozásban, az Oltáriszentségben jelenlévő Úr Jézustól kapom, hiszen Tőle kapom az élet  erőt, üdvöt, boldogságot, hogy szolgálatomat teljes odaadással tudjam végezni.

 

Share
Tovább az eszköztárra