Köztük lenni és közvetíteni – Vendégünk: Pisák Attila

2017 szeptemberében induló sorozatunkban egyházmegyénk katekétáit szeretnénk bemutatni, akik személyes írásukon keresztül mesélnek arról, mit is jelent számukra hitoktatónak lenni. Következő vendégünk Pisák Attila szegedi hitoktató volt, aki eddigi tanulmányai mellett mesélt arról is, hogy milyen megfogható javakat próbál átadni a fiataloknak.

Pisák Attila teológus, a Szeged-Csanádi Egyházmegye hitoktatója vagyok. Nem olyan rég óta dolgozom hitoktatóként, de azért már sok élményen, nehézségen és örömön átestem a néhány éves munkám során. Iskolapadból a mély vízbe zuhantam; utolsó iskolai lelki napomon kaptam meg az állásajánlatot, amelyet örömmel fogadtam. Akkor még úgy gondoltam, hogy könnyű lesz mint a karikacsapás, és azután megtapasztaltam, hogy mégsem. Megéreztem a súlyát annak, mit jelent másokért felelni – nem csak testi épségre gondolok, hanem inkább a lelkiekre. Óráról órára alakultam és igyekeztem megtalálni a helyemet az osztályteremben, meghúzni a határokat, szabályokat, ott értettem meg, hogy mit is jelent tanárnak lenni. Attól, hogy diplománk lett még nem lettünk azok. Azzá válni kell. Jelenleg is arra törekszem, hogy azzá váljak, ez egy életen át tartó folyamat. 

Ahhoz, hogy ez a célom sikerüljön, nap mint nap a hittanosaim adnak (és néha vesznek el) erőt; amikor azt láthatom, hogy sikerélménnyel, örömmel, tudással gazdagítottam meg valakit, annál nagyobb ajándék és öröm nem kell. Értük csinálom. Jelenleg két plébánián, négy iskolában, egy óvodában és egy egyetemi kollégiumban dolgozom. Feladatomnak és munkacélomnak azt tűztem ki, hogy közvetítsem Krisztus tanítását, örömhírét azokban a körökben, ahova eljutok. Ehhez a küldetéshez sok segítséget kapok tanártársaimtól. Még gimnazista koromban fogalmaztam meg magamnak, hogyha felnőtt leszek, valami kézzel nem megfoghatót szeretnék adni az embereknek. Így lettem hitoktató, most pedig ezt csinálhatom. Kézzel nem megfogható javakhoz segíthetem hittanosaimat. Közvetítő szerepem van, de sokszor én vagyok a megajándékozott. Egy mosoly, csillogó szempár, rácsodálkozás a gyerekek részéről az Isten által teremtett világra, mindez számomra ajándék, amiért megéri dolgozni.

Köztük lenni és közvetíteni az én feladatom.

Hivatásom és küldetésem, hogy továbbadjam azt a reményteli boldogságérzetet melyet én is megtapasztalhatok Istentől.

Share
Tovább az eszköztárra