Jóságmagvakat hinteni, táplálni és növeszteni – Jancsó Brigivel beszélgettünk

2017 szeptemberében induló sorozatunkban egyházmegyénk katekétáit szeretnénk bemutatni, akik személyes írásukon keresztül mesélnek arról, mit is jelent számukra hitoktatónak lenni. Következő vendégünk Jancsó Brigitta szarvasi hitoktató volt, aki útkeresése mellett mesélt arról is, hogy hogyan lehet élő kapcsolatba kerülni az Atyával.

Jancsó Brigittának hívnak, és egyházmegyénk észak-nyugati csücskében, a főként evangélikusok lakta Szarvas városában végzem hitoktatói szolgálatomat immár negyedik éve. Az egyetem elvégzése után plébánosunk, Seidl Ambrus atya hatására kezdtem bele hittanári tanulmányaimba és lettem hitoktató. Jelenleg a város négy általános iskolájában tanítok hittant az alsós korosztálynak és két ötödikes csoportnak.

Édesanyám feltétel nélküli szeretettel, türelemmel és semmit sem kényszerítve indított el az Istengyermekiség útján. Ehhez elég erős alapot biztosítottak általános iskolás hittanos éveim. Ilyen lelki tarisznyával érkeztem én egyetemistaként Szegedre, ahol a Katolikus Egyetemi Lelkészség lehetőségeinek hála megtapasztalhattam, hogy milyen közösségben gondolkodni, és a közösségért szolgálatot vállalni. A közösségnek köszönhetően személyes hitem is szegedi éveim alatt mélyült el, a Szalvátor nővérekkel: Jyothival és Anna Mariával a sok ima és lelki beszélgetés meghozta gyümölcsét. Azt éreztem, hogy én is aktív módon szeretnék kapcsolódni Jézus Krisztus egyházához. Akkor még nem tudtam, hogy milyen módon tehetem ezt, de utólag már látom, hogy a szívemnek kedves zsoltárvers üzenete vezetett akkor is: „Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik.” /Zsolt 37,5/

Mára az első munkaévem három hittanos csoportjából tizenhárom lett. Ahogy szép fokozatosan kezdett gyökeret ereszteni hitoktatói pályám, a Jó Isten olyan apró, de jelentős kincseket bontakoztatott ki bennem és általam, amelyeket azelőtt gondolni sem mertem volna. Munkám során elengedhetetlen a folytonos önvizsgálat, visszatekintés, tervezés és újratervezés, akár többszöri próbálkozás és a kudarc feldolgozása is. Úgy érzem, hogy mindez két dologgal tud csak működni: a gyermekek ismeretével és szeretetével. Ehhez pedig forrásként ott a Szentlélek, a legnagyobb háttérmunkás, aki nélkül mit sem érne az előbbi képlet. Összetett hivatás ez, amelyben tapasztalom, hogy mindig adódnak új, kihívást jelentő helyzetek.

Hitoktatóként fontosnak tartom Isten szeretetüzenetét közvetíteni a gyermekek felé. Szándékom, hogy képesek legyenek önmaguktól is meríteni ebből az isteni szeretetből bármilyen helyzetbe is kerüljenek. Ebben nyújt nekünk nagy segítséget a szívből jövő imádság, amellyel élő kapcsolatba kerülhetünk az Atyával. A gyermekek őszinte imádságai mindig fénypontjai tudnak lenni a hittanóráinknak. Ilyenkor gyakran szemlélhetem azt a csodát, hogy a gyermeki lélek érzi, tudja és hiszi Istent. Jósággal, türelemmel, elismeréssel, figyelemmel sokukból lehet „előcsalogatni”, majd pedig fejleszteni, formálni a hitet.

Ezúton is szeretnék köszönetet mondani a Szeged-Csanádi Egyházmegye Kateketikai Irodájának, akik a hitoktatók szakmai, lelki és közösségi fejlődéséért nagyon sokat tesznek.

Share
Tovább az eszköztárra