“Az élményszerű hitoktatást vallom” – Garainé Jung Gabriellával beszélgettünk

2017 szeptemberében induló sorozatunkban egyházmegyénk katekétáit szeretnénk bemutatni, akik személyes írásukon keresztül mesélnek arról, mit is jelent számukra hitoktatónak lenni. Következő vendégünk Garainé Jung Gabriella hódmezővásárhelyi hitoktató volt, aki tanítási elvei mellett mesélt arról is, hogy mi okozza számára a legnagyobb örömöt a hitoktatásban.

Garainé Jung Gabriella vagyok, Hódmezővásárhelyen élek férjemmel, és három gyermekünkkel. Az érettségi után magyar-történelem szakos tanár lettem, s ez irányú érdeklődésem azóta is töretlen. 20 évvel később elvégeztem a Hittudományi Főiskolát; hitoktatásom egyéni hangjának megtalálásában nagy szerepe volt Pécsi Rita előadásainak.

Az élményszerű hitoktatást vallom, tudom, hogy csak az épül be, ami sokszori megerősítést kap, és amit meg is tapasztal a diák.

A katekéta szolgálatot több iskolában is végzem, de az óráim többsége egy református, nyolc osztályos gimnáziumban van, így elkísérem a diákokat egészen az érettségiig, s többen választják a katolikus hittant vizsgatárgynak.

A hivatásomban a legfontosabb, hogy a hit felé vezessem őket, s hogy egy jobb, és igazabb istenképet mutassak nekik. Ennek érdekében teszek tanúságot a hitemről, mutatok be nekik olyan embereket, akik valamilyen élethelyzetben találkoztak Istennel, és vetítek nekik filmeket.

A diákokat is érik olyan kihívások, amikkel nem tudnak mit kezdeni, amelyek egy szerető Isten mellett elképzelhetetlennek tűnnek. Az én személyes életemben is volt ilyen – gyermek elvesztése, betegség a családban-, így ha ezekről beszámolok, láthatják, hogy a nehézségek, sőt a paradoxonok ellenére is Istenben bízok, s életemet neki ajánlom.

A legnagyobb ajándék, amit kaptam, hogy Isten meghívott erre a feladatra. A szőlőmunkások példabeszéd döbbentett rá, hogy van, aki csak egy órát munkálkodik Isten szőlőjében, s van, akit hosszabb időre hív, s ez egy ajándék, feladat és küldetés. Ehhez időnként meg is kapom a Szentlélek segítségét, illetőleg olyan embereket, akik átlendítenek bizonyos akadályokon, nehézségeken. Számomra ilyen ember Pécsi Rita és a kolléganőm, Marianna nővér, akivel barátok is vagyunk.

A legnagyobb eredmény eddigi munkámban, hogy voltak diákok, akik megkeresztelkedtek, 17-18 évesen, hisz részükről ez már egy önálló döntés volt, egyikük pedig már a Hittudományi Főiskola hallgatója. Azt is eredménynek élem meg, amikor kapok egy személyes levelet, kérdést, kis ajándékot. Az egyik diákom például mikor Mindszenti sírjánál volt lefényképezte, és elküldte nekem közösségi oldalon, hogy eszébe jutottam.

Én akkor érzem, hogy szeretek és akarok élni, s jó ez az élet, amikor a családommal körül üljük az asztalt mind az öten, s a gyerekeim egymás után hordják össze a legnagyobb poénokat, s együtt tudunk nevetni.

 

Share