“A megélt ünnepek valóságába vezetni a fiatalokat” – Vendégünk: Timár György

2017 szeptemberében induló sorozatunkban egyházmegyénk katekétáit szeretnénk bemutatni, akik személyes írásukon keresztül mesélnek arról, mit is jelent számukra hitoktatónak lenni. Következő vendégünk Timár György gyulai hitoktató volt, aki az életútja mellett mesélt arról is, hogyan próbálja a megélt ünnepek valóságába vezetni a rábízottakat.

Timár György vagyok, vallásos családban nőttem fel Hunyán. Orosházán érettségiztem, ezután Gyulára kerültem, itt kezdtem dolgozni, és azóta is itt élek. Szegeden, a Gál Ferenc Főiskolán tanultam, majd ott is diplomáztam Hittanár-nevelőtanár szakon. Jelenleg az Önkormányzati Általános Iskolákban tanítok, valamint a Plébánián gondnoki feladatokat látok el.

Az  életemben mindig az motivált, hogyan lehetek – mint  keresztény ember – mások segítségére, a hétköznapokon és az ünnepnapokon egyaránt.  Ezért is vállaltam nagy örömmel  az akolitusi szolgálatot Egyházközségünkben. Számomra a Szentírás üzenete: Az Istennel megélt, megtapasztalt közösségre szóló meghívás, a leginkább nekem szóló rész pedig: „Kegyelmed és jóságod vezet életemnek minden napján,” Zsolt 23, 6. Igyekszem hitelesen közvetíteni Isten kegyelmét, szeretetét, tanítani a „taníthatatlant”: a hitet, a reményt, a szeretetet.

Örülök annak, hogy azon gyermekek  oktatásával, hitre nevelésével, hitre segítésével vagyok megbízva, akik nap mint nap tanúságot tesznek hitükről. Arra törekszem, hogy diákjaim jó szándékú, közösségüket tisztelő és -szerető emberek legyenek, akik tetteikért – egymásért – felelősséget vállalnak. Kihívást jelent számomra az élmények átadása és elsajátítása (nem kisajátítása) iskolai keretek között, valamint az, hogy a Gondviselés  hogyan tudja megváltoztatni/formálni az életünket. A hit számomra adomány, nem tudom birtokolni vagy elérni; szolgálni tudom csupán, amelyért örök hálával tartozom. Az óráimon arra törekszem, hogy személyessé tudjam tenni a megélt Istenkapcsolatot. Fontosnak tartom, hogy a szavakon túl, a tapasztalaton alapuló cselekvő hit hassa át a gyermekek  életét, amely az alázat kultúráján, dinamizmusán alapul.

Tanítható? Tanulható? Növelhető! Megosztható!

Feladatomnak tartom, hogy a hétköznapok teljesítménykényszeres világából a megélt ünnepek valóságába tudjam vezetni a rám bízottakat. A liturgia szépsége, az imádság kultúrája, elsőbbsége jelenjen meg az életünkben, a hatalom világával szemben. Törekszem arra, hogy össze tudják kapcsolni a  liturgikus életet az etikus élettel. Igyekszem megismertetni Egyházunkat, hitünk misztériumát, mert így tudunk mindannyian örömmel, tevékenyen  részt venni ebben a megtapasztalható közösségben, ahol mindenki el tudja fogadni önmagát, saját életét. Az oktatás során azt a kateketikai szempontot tartom szemem előtt, hogy a gyermek érezze, hogy elválaszthatatlan kapcsolatban van a kortársaival és környezetével (pl. részt veszünk a Tesz-Vesz Tavasz programon vagy a rendszeres Egyházmegyei Hittanos találkozókon).

Fontos számomra, hogy mindenképpen tapasztalja meg a tanuló: mindez Vele, Általa és Érte történik az üdvösség zarándokútján.

Share
Tovább az eszköztárra