Egyéb

?A búzamag törvénye egészen közel jön? – Országos Lelkipásztori Napok Egerben

A keresztből fakadó élet címmel január 28. és 31. között tartották az Országos Lelkipásztori Napokat Egerben, melynek témája a szenvedés, veszteségek, életállapotból fakadó nehézségek és az ifjúságpasztoráció volt.

Gáspár István, az Országos Lelkipásztori Intézet igazgatója nyitó előadásában a szenvedés teológiai hátterét mutatta be az ószövetségi ?nagy szenvedőkön? keresztül. Kitért arra is Jézus szenvedése kapcsán, hogy a miért helyett érdemes ezt a kérdést feltennünk: ?Uram, hogyan akarsz ebből a szenvedésből valami jót kihozni??. A szenvedés egy iskola, misztérium, nem tudjuk, hogy Isten miért nem akadályozza meg az életünkben. Arra törekedjünk, hogy szabadon, örömmel, szeretettel öleljük át a keresztet.

A következő napon Papp Miklós a veszteségek témakörében tartott előadást. A görögkatolikus lelkipásztor szerint aki nem veszi komolyan a haláltudatot, nem veszi komolyan az életet. Ezért fontos, hogy már gyermekkortól bevezessük a gyász kultúrájába a felnövekvő nemzedéket. Szabad, hogy fájjon a veszteség, de nem lehetünk hitetlenek, hiszen a veszteségek útját mindig ketten járják. A belső hozzáállás az, amin tudunk változtatni. Versegi Beáta Mária nővér előadásában a kiégés körüli állapotot járta körül, rávilágított, hogy fontos az egészséges élet, amelyről nem kell lemondanunk. Az is fontos, hogy a bensővé tett értékek mentén működjünk.

A harmadik nap Keszeli Sándor előadásával indult, aki beszélt a hivatáspasztoráció szintjeiről, illetve elgondolkodtatott, hogy megteremtjük-e a lehetőséget a fiatalnak, hogy otthonosan mozogjon a saját világában? A tartalmas előadásokat kiscsoportos beszélgetések követték, ahol egymás személyes példáiból, tapasztalatából épülhettünk. A kerekasztal beszélgetés vidám hangulatban történt, komoly, fiatalokat érintő, fontos témákról.

A záró napon Udvardy György püspök atya beszélt arról, hogy a közösségeinknek eucharisztikus közösségnek kell lenniük, ami a megtört kenyérben való osztozást fejezi ki.

 

Írta: Szalainé Milasin Katalin és Szűcs Sebestyén

Share