Nem lehetetlen szembeszállni a “halál kultúrájával” – Varga Balázzsal beszélgettünk
2017 szeptemberében induló sorozatunkban egyházmegyénk katekétáit szeretnénk bemutatni, akik személyes írásukon keresztül mesélnek arról, mit is jelent számukra hitoktatónak lenni. Következő vendégünk Varga Balázs tiszaszigeti hitoktató volt, aki küldetése mellett arról is mesélt, honnan tud minden nap inspirációt meríteni.
Jómagam Varga Balázs vagyok, hittan-történelem szakos tanárként ez év júniusában szereztem mesterdiplomát. Ami a bemutatkozást illeti: eleinte akadékoskodtam elvállalni eme megtisztelő feladatot ? mit tudhat valaki, aki csak két (nem egész három) éve hitoktat ? gondoltam. Végül mégis elvállaltam ? bízom abban, hogy a kezdők tapasztalatai közt az enyéim is hozzájárulnak a közös tudáshoz.
Katekéta munkámat jelenleg elsőtől nyolcadik osztályig végzem, kisiskolások, kiskamaszok között; ám szerencsére a tanítási gyakorlatom alatt lehetőségem nyílt a tinédzser korosztállyal is dolgozni (kilencediktől tizenkettedik osztályig). Rajtuk kívül hitoktatok még két óvodás csoportban is.
Inspirációt a mindennapokban általában a zenéből és az imádságból ? vagy a kettő együtteséből gyűjtök. Mindamellett, hogy a szabadidőmben is nagyon szeretek zenét hallgatni, a szentmise szolgálatok alkalmával ? olykor a diákmisék során is ?gitározok, énekelek és klarinétozom (azért nem egyszerre). Ezek az alkalmak mindig feltöltenek, a közös Isten-dicsőítés minden élethelyzetben örömmel tölt el. Továbbá természetesen azok az alkalmak, amikor van lehetőségem elcsendesedni egy picit Isten jelenlétében, (leginkább szentségimádások alkalmával) szintén alkalmat nyújtanak a töltekezésre, istenkapcsolatom ápolására ? csak azt adhatom, amim nekem is megvan.
Nagy öröm és ajándék számomra, hogy olyan helyeken végezhetek missziós munkát, amelyeken igazán nagy szükség van erre. Istenről és az Ő végtelen szeretetéről hitelesen beszélni, de még inkább tanúskodni (főleg 45 perces tanórák keretében) igazán embert próbáló feladat, és mégis, örömmel tölt el, amikor látom, hogy egy-egy téma vagy szentírási rész megfogja a diákjaimat. Világunkra, közvetlen környezetünkre, a ránk bízottak életére élesen rányomja bélyegét a ?halál kultúrája?: ezzel szembeszállni sohasem könnyű, sőt, olykor nagyon nehéz: de nem lehetetlen. Vannak persze olyan helyzetek is, ahol tényleg csak ?imádsággal és böjttel? lehet segíteni ? de Istennek minden lehetséges. És ezáltal valami ? hacsak apróság is ? de számomra, számunkra is lehetséges.
Küldetésemnek tartom, hogy a rámbízottak szívét Isten Igéjével, de leginkább saját példámmal mindinkább az irgalmas Atya felé fordítsam. Képpel úgy tudnám leírni, hogy küldetésem elvetni a magokat (a tanítást) minden talajon (a gyerekek szívében és értelmében) és kérni az Aratás Urát, hogy nevelje fel bennük ezeket, hogy
??életük legyen, és bőségben legyen.? /Jn 10,10/
Természetesen munkámat nem egyedül végzem: hitoktató társaim és kollégáim imádságos és ugyanakkor profi szakmai hátteret nyújtanak számomra: ezúton szeretnék köszönetet mondani mindnyájuknak.
