Összetalálkoztatni a gyermekeket az élő Istennel – Vendégünk: Tarjányi Anita

2017 szeptemberében induló sorozatunkban egyházmegyénk katekétáit szeretnénk bemutatni, akik személyes írásukon keresztül mesélnek arról, mit is jelent számukra hitoktatónak lenni. Következő vendégünk Tarjányi Anita sándorfalvi hitoktató volt, aki az Istennel való együttjárása mellett arról is mesélt, hogyan próbál eleget tenni Ferenc pápa kérésének.

Tarjányi Anita vagyok. Szegeden születtem és itt is élek. Katolikus családban nőttem fel, ahol szüleim szeretete és hite nevelt föl. Fiatal koromat nagyban meghatározta hitoktatóim és lelkipásztorom példája, a szüleim után az ő életükön láttam igazán, hogy milyen Krisztusban járni.

Tinédzser koromban én is megéltem a magam lázadását és megkérdőjeleztem a belém nevelt hitet. Egyre inkább éheztem egy személyes tapasztalásra, találkozásra Istennel. Ez 2009-ben meg is történt, amikor lelkipásztori meghívásra a plébániánkra érkezett a Szent András Evangelizációs Iskola. Ekkor vettem részt először Fülöp kurzuson (ma Új élet Krisztusban kurzus néven szerveződik), ami gyökeresen megváltoztatta az életemet. Megtapasztaltam Isten személyes szeretetét és immáron saját döntést hoztam: letettem a régi életemet Jézus Krisztus elé és új emberré lettem. Befogadtam a Szentlelket és életem vezetőjévé tettem. Itt kezdődött el az Istennel való együttjárásom, ami egy gyönyörű folyamat és nagyszerű kaland. A mai napig nem untam rá, sőt, mindig többet és többet fedezek föl Istenből.  🙂

2012-ben ápolóként végeztem, majd megkezdtem tanulmányaimat a Gál Ferenc Főiskolán. A Katekéta-lelkipásztori munkatárs szak elvégzése után egyből adódott egy álláslehetőség és így 2016 szeptemberében kezdtem el dolgozni Domaszéken, ahol a tavalyi volt a harmadik és egyben utolsó tanévem. Kezdőként itt nagyon sokat tanultam és Isten olyan munkatársakkal ajándékozott meg, akik mindenben a segítségemre voltak. Nagyon hálás vagyok értük! Az idei tanévemet Sándorfalván kezdtem meg, ahol szintén számos kihívásban és örömben volt már részem.

Élvezem a hitoktatást, melyben mindig az a célom, hogy a gyermekeket az élő Istennel találkoztassam össze. Ez kihívás! Oda tudom elvezetni a rám bízottakat, ahol én is vagyok. Épp ezért nem telhet el úgy nap, hogy ne boruljak le az Atya elé, keresve az Ő tekintetét. A rám bízottakat is erre nevelem. Legyenek személyes, kapcsolatban Istennel, beszélgessenek vele úgy, mint a legjobb barátjukkal és helyezzék Jézus Krisztust életük középpontjába. Igyekszem ezt örömtelien, kreatívan, lazán, játékosan, dinamikusan eléjük tárni, nem ráfeszülve, mégis azért a maga komolyságát megadva. Kisebb nagyobb sikerrel megtörténik. Ugyanakkor megélem az iskolai hitoktatás nehézségét is. A gyermek, amikor átlépi az iskola küszöbét, megváltozik, sokszor kényszerként éli meg, melyből nem mindig egyszerű kimozdítani őket. És amikor sikerül egy-egy magocskát elhinteni, vagy már-már találkozásig kivinni a dolgot, akkor a gyermek hazamegy… és én kezdhetem elölről. De hitem van rá, hogy egyszer – talán felnőtt korában, mikor személyes döntést tud hozni -, a mag majd szárba szökken.

2016-ban elköteleződtem a Szent András Evangelizációs Iskolában, mert éreztem Isten egyre sürgetőbb elhívását az Evangélium hirdetésére. Mind az evangelizációs iskola keretein belül, mind azon kívül, amikor szolgálataink során azt látom, hogy emberek adják át az életüket Jézus Krisztusnak, az bennem hatalmas öröm. Ilyenkor úgy hiszem, hogy Isten engedi megéreznem azt az örömet, ami a Mennyben van egy megtérő bűnös felett. Ez a győzelem minden küzdelmet megér.

2018-ban pedig igent mondtam Isten azon hívására, hogy kövessem őt osztatlan szívvel, így lelkivezetőm kezébe magánfogadalmat tettem. Fogadalmi Igémnek a következő szentírási mondatot választottam: „Elég neked az én kegyelmem, mert az erő a gyöngeségben lesz teljessé.” (2Kor 12,9)

Alapítója és tagja vagyok a Mustármag Katolikus Karizmatikus Közösségnek, valamint a szegedi Élő Víz imádság Házának. Előbbi egy házi csoport jellegű közösség, melyben az Evangélium közös megélését tartjuk mércének, míg az Imádság Háza egy felekezetközi szolgálat, ahol a városért végzünk közbenjárást, dicsőítést. Tagja vagyok a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Szövetségének és egyben egyházmegyei felelőse, ahol feladataink közé tartozik az itt jelenlévő karizmatikus közösségek felkutatása és összefogása; illetve Ferenc pápa kérésének is szeretnénk eleget tenni, amikor is azt kérte tőlünk: „Azt várom mindannyiótoktól, hogy osszátok meg a Szentlélekben való keresztség kegyelmét mindenkivel az Egyházban.” Ez számomra egyet jelent a Katolikus misszióval, amit Isten már nagyon régóta a szívemre helyezett, és amire nagyon vágyom. Legyen Neki dicsőség mindenért!

„Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk.” ApCsel 4,20

Share
Tovább az eszköztárra