Tovább az eszköztárra

Péliföldszentkereszten jártunk – Beszámoló mentoraink lelkigyakorlatáról

Az evangéliumban olvashatjuk, hogy Jézus egyszer félrehívta apostolait egy magányos helyre, hogy pihenjenek egy kicsit. Mi, mentor-katekéták hasonló meghívást kaptunk egy három napos elvonulásra, feltöltődésre. Egy kihívásokkal teli évet magunk mögött tudva, s egy nagy adag bizonytalansággal közeledő tanév előtt állva a program szervezője, Szalainé Milasin Katalin a legalkalmasabb helyet választotta: Péliföldszentkereszten, a ,,szalézi bölcsőben” az ifjúsággal foglalkozó szerzetesek segítségével próbáltunk kérdéseinkre válaszokat találni, a ránk váró feladatokra felkészülni, s ami a legfontosabb: Istenre figyelni.

Újra felfedezhettük, hogy mennyi segítség, eszköz áll rendelkezésünkre, hogy küldetésünket teljesíthessük: a rendszeres és figyelmes imádság, a szentségek, a szentségimádás, a társak, a ránk bízottak segítőkészsége… Előadóink segítségével megpróbáltunk tetteink mögé nézni: mit miért teszünk? Mi a cselekedeteinknek és a módszereinknek a mozgatórugója? Emellett betekintést nyertünk a szalézi lelkiségbe, melynek lényeges eleme a fiatalok szeretete. A fiatalság – ami nem az életkortól függ – Isten örökkévalóságára emlékeztet. Isten örökkévaló, tehát fiatal. Miután elkészítettük hivatásunk, Isten-kapcsolatunk check-listáját, egy igen elgondolkodtató elmélkedést hallgattunk meg a hivatás és az Eucharisztia kapcsolatáról: a szentmise egyes részeit tekintettük végig saját életünk tükrében.

Csendes és elmélkedéssel teli programunkhoz egy élettel teli ifjúsági zenei tábor adta a „kíséretet”. A gyerekcsapat fizikai és akusztikus jelenléte már hangolt bennünket a szeptemberi tanévkezdésre. Különleges érzésként éltünk meg egy olyan hittantáboros hangulatot, melyben a felelősség kivételesen nem ránk hárult.

Természetesen nem maradhattak el az éjszakába nyúló beszélgetések, tapasztalatcserék, melyeknek olyan nagy szükségét érezzük mindannyian. A harmadik nap bár a szívünk már húzott haza, mégis Péter apostollal együtt sóhajthattunk föl: ,,Uram, jó nekünk itt lenni!”

Gábor Tamás

Share